Hazafelé
Egész nap esik,
mintha egy nagy kapuból
árnyak zuhannának.
A messzi fák
egymás gőzétől alélt,
lucskos koponyák.
A felravatalozott, borostás
halott jut eszembe:
megnyúlt orra alatt
a kiserkent szálak
fekete pixelek.
A vasúti átjáró előtt
a rádió recseg,
majd ömlik
a sűrű, fehér zúgás,
mintha tubusból nyomnának
valami vastag pasztát.
A vágányok közepén
balra nézek:
a meszes talpfának dől
egy ripacs vadvirág.
Szürreális…
Igen, szürreális az egész világ.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-03-17 16:43:13
Utolsó módosítás ideje: 2025-03-17 18:37:40
