mikor hegy mögé ejtem a napot



mikor hegy mögé ejtem a napot
fölötted még olyan értelmetlenül
olyan üresen kék az ég

mint demens keresztapám
mint tüdőrákos kőbányai főbérlőm
mint a darázsderekú hajléktalan jósnő
szemei voltak valaha
rám szegeződve

hídpillérek közé szorult idő
egyre szélesedő
kondenzcsíkok fátyoltáncával mérhető idő
negyed óra talán

repülőgép törzse csillan utolsót
arcizmaimból a novellák ereje
a mozdíthatóság
a kifejezések ősideái
tovatűnnek

láztól vöröslő lovasszobrok kocognak
az éjjel-nappal nyitvatartó pizzéria felé

körhintákba csapódó rakéták elől
szökött gyerekeket
kardlapoznak a sötétben





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-02-01 13:06:56
Utolsó módosítás ideje: 2025-02-01 13:06:56