V. Szabó Mátyás : Harmadik (Alföld) szimfónia (2023)


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 12 perce
Gyurcsi - Zalán György 47 perce
Tímea Lantos 2 órája
Francesco de Orellana 3 órája
Tamási József 3 órája
Tóth Gabriella 4 órája
Ötvös Németh Edit 5 órája
Szakállas Zsolt 6 órája
Pálóczi Antal 8 órája
Szilasi Katalin 10 órája
Bara Anna 13 órája
Nagyító 17 órája
Ilies Renáta 17 órája
Valyon László 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Köves István 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 8 perce
nélküled 5 órája
Sin 8 órája
az univerzum szélén 9 órája
Baltazar 10 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 11 órája
Gyurcsi 23 órája
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Janus naplója 1 napja
Zúzmara 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
csega 2 napja
Hetedíziglen 3 napja
különc 3 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

V. Szabó Mátyás
Harmadik (Alföld) szimfónia (2023)

I.—Nem túl gyorsan
(Alföldi táj)

Az égen csavargó, áruló zászlók,
moslék-köddel vemhes, hasas fellegek.
A műholdak fényesebben villognak,
mint az Esthajnalcsillag. Alattuk gólya száll,
és nem hoz gyermeket.

Egyre bonyolultabb interfészt emelnek
elnyomottak és elnyomók közé.
Maholnap a gépagy tőzsdével bábozik
és a középszerűség soha nem látott özönvízével zsarolja
az emberség egyre megfoghatatlanabb megfogalmazását.
Már nem csak az ezeréves átkait hordozza a táj,
mélységes zsellérfeketéjébe nagyon is betolakodtak
harsány műanyagok, reklámmal rajtuk hirdetni
hogy ISTEN HALOTT és AZ EMBERÉ A FÖLD-
jóllehet eddig is az erősebb kutya baszott,
de most a világ és annak lakosai leborulnak előtte,
és imádják benne az első fenevadat.

Hazatántorog a korhely Éjszaka, ropogós
kátránypapírba csomagolja az Alföldet.
Terhe alatt bókolnak, hajlanak a füvek,
katatón munkadalt szűkölnek a fák is,
mélyen a földben, hallhatatlanul,
pártos honfivér és műtrágya csatázik.

II.--Túlzóan
(KEGYES SZÁNDOKKAL HÍZELKEDŐ Epithalamion,
Melly Íratott Egy Fölötte Tekintetes XVII. Századbeli
MARSNAK és VENUSÁNAK Összve- Kelésére.)

Kurjong szerte a boldoguló nép, kellően traktáltattak
A lakodalmon rekedésig- tűzi-játékokkal a szemek
S mégannyi pástétommal a bendők- de Démétér bizonyára
Bőséggel kárpótolja a magtárat, a házasulandó asszony
Temérdek kebleivel kétségtelenül bírja malasztját, lám,
Bájait számítni nem is győzi az udvari had! Marsunk
Markában oly büszkén tartja finommívű csuklóját az arának
Mint amilyen méltósággal fogja majd serkentő és üdvösséges
Gyeplőjére a népet. Tréfás adomákat idéznek föl a vendégek,
Néhány uraság ölbe veszi 'a menyasszonyt, megcsípdesik
Orcácskáját, paskolják és nevetik mintha csak unokájuk lenne-
Bezzeg el is pirul ő ennyi derék lovagoktól!

Éppen ilyen félve-ocsúdva piheg az országos gondot viselők
Keblén Hazánk- sorsát immáron az ő vasmarkukba helyezvén
Más dolga se nincsen, mint hogy a kedvükre tegyen,
Elnéző legyen és szófogadó, mint sokszáz éve a jó asszony
E tejjel-mézzel csörgedező búzakalászos mesekertben-
De hát nincs is neki elnéznivalója! - hisz’ az urakat nem fertezi
Korcs jelenünk sok szabadelvű tévelyedése, sőt évszázados
Medrek kapavágásában cipelik a Nemzet diadalszekerét!
Pártos perpatvar sem volt vagy lesz akadálya bölcs rendjüknek!
Akkor engednek csak feltörni egy zászlót, ha elnyerte bizalmuk,
S jól tudják, hogy nem osztja ki uradalmaikat méltatlan pórnak!
Nótás ünnepléseiken csak kurjong szerte a boldoguló nép!

III.—Vontatottan

Magyar! Pusztádba mit kiálthatsz?
Már csak sebláz-részegség rángat,
jaj, élő ügytől rég elzárta magát
megmeszesült burokráciád.

Társadalmad kifordult magány,
tartásod rögeszme, rendszabály.
Roncsolt szíved minden odva fészek,
fészkeidben kakukkfiókák.

Feltámadás! De minden ízed
elrontotta gyökeréig seb és átok-
mit tartanál meg magadból,
milyen sosemvolt délibábot?

Pusztádba mit kiálthatsz? Nemsokára
a természetben sem jön télre tavasz.
Jaj, mindig is ott kezdődött az ének,
ahol véget ért már terv, vád, és panasz.

IV.--Toporzékoló pátosszal
(Segesvári ecloga)

Segesvárnál utolsót nyugszik a tábor.
Egy százados és az önkéntes ezreddobos beszélnek,
így kérdez az első:

-"Bajtárs, eldőlt ez a küzdelem is, túlságos erővel
a legnemesebb szívek sem birkózhatnak örökké;
most minden koronás fő ránk fogja a rabhadait-
irdatlan tömegekben sorakoznak föl a muszkák,
már Kossuth is Törökország közelébe botorkál
és fene ordas nézéssel pécézi a Görgey Artúrt-"

-"Tudom azt. Ha sikerülne letörni is egy koronás főt,
gyorsan kettő nőne helyén. Jól elrendezték odafönt
a hatalmi egyensúlyt, mint jármot az ökrön, mint
jobbágyban a szófogadó babonát- hogy gondolatának
a szabadság csak a biztonság ellentétje legyen-
hiszen volt is párszáz év rabigába faragni gerincünk."

-"nekem végigvinnem a harcot több mint kötelesség,
de talán te többet munkálkodhatsz még a hazádnak
békéről alkudva inkább, mint kicsattanva a harcban
kétséges nyelveken is forgatott eszmék áldozatául-
vagy mondd, nem ismered-e a hamis lényegkeverőket
akik kicsavarják majd legszentebb jelszavainkat
a mindenkori átkos hatalom csúf eszejárása szerint?
Hogy láncszemeket kötnek csak minden koszorúnkból,
hogy pákosztos pátosz terpeszt majd a nevünkön?"

-"Sőt, jószándékú vásári mulatság, fűzfapoéták
rigmusai koptatják formátlanra a jelszavainkat
amíg legvégül zsánerfigurává stilizál az utókor-
ábrándos, felelőtlen, lángoslelkű kamaszokká-
és nem hogy nem fognak nemesedni a példánkon,
de a leggyorsabban ki akarnak majd nőni belőlünk."

-"Ha túl vagy hát mindezeken, ha tiszta előtted
a rabságunkat örökké újrateremtő nyomorúság,
ádáz alkudozás, értetlen utókor, ha ténylegesen
kíntisztán érted a nemzeteink tehetetlenségét,
málhás hajszában mint fulladnak meg az eszmék
s hogy romlásuknál csak a teljesedésük keserűbb-
mondd meg, igazán kíntisztán látnok, mondd meg,
hogyan küzdhetsz még sziklaszilárd lelkesedéssel,
hogyan is buzdítod, mondd, verekedni a népet?"

Ekkor felharsog a kürt,
és fülsiketítően
tódul a tábor,
mert támad az ellenség--
nyeregbe szöknek a katonák,
és nem múlik egy perc sem,
az élen vágtatnak küzdeni végsőkig.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-11-30 12:16:14
Utolsó módosítás ideje: 2024-12-01 23:10:54


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-14 22:48   Napló: Bátai Tibor
2025-07-14 22:45   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-14 22:10   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:35   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:18   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:04   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-14 19:33   új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2025-07-14 19:22   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-14 19:04   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-14 19:03   új fórumbejegyzés: Tamási József