Keserű álom

Keserű lett a szó íze a szánkban,
erőnk egyre fogy, kevés a hitünk.
Nem hatnak pirulák, ráolvasások,
csupasz szósszal méregtelenítünk.
Eltűrjük, hogy más át-s visszaalakít
s ránk vési margóját ármánnyal a bók.
Bűnt és erényt így örökölünk
apáink múltját magunkra szabók.
Nincs visszaút. Megkeseredett
édes álmunk kitaposott erdőszéli fű
-akár szeretjük, akár sajnáljuk-
itt nem lesz galamb a dögkeselyű,
hiába tépi szét mellényét a nap,
késhegynyi fénye csak menedékünk,
s keserű marad szánkban minden szó,
ha csak álmodunk róla, hogy élünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-01 13:03:14
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-01 13:03:14