A hit

Annyi bajom volt már vele.
Mindig, mindenkinek hittem.
A pofára esés elkerülhetetlen volt.
Nyilvánvaló, ostoba voltam, finomabban szólva naiv.
Nehéz élni az emberek között, mennyivel
egyszerűbb az állatvilágban. Szeretni, küzdeni, meghalni
valahogy ott minden simább.
Fárasztó tudomány. Ám amíg van, átlendít a nullponton, valamiféle erőt ad
a továbbéléshez.
De fájdalom forrása is. És ha már nagyon fáj, megszűnik létezni.
S ha megszűnt, már nem érdemes élni sem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-02-26 13:41:43
Utolsó módosítás ideje: 2024-02-28 00:34:55