Ágh István most 85 én meg 65



kamasz voltam és ő akkoriban
éppen az újszülöttnek jósolt
addigra már a rézerdőt bejárta
és a tündért is megkötözte
de nem tudta szabad-e énekelni
nekem meg tetszettek az egybesöpört
almacsutkák meg minden
és sejtelmesnek találtam ahogy
köpenyes árnyak lobognak fülkék körül
és kagylóba küldi szíve ideges dobaját
később tíz éven át takarítottam
telefonfülkéket
de még sok évnek kellett eltelnie
mire rájöttem hogy valakik
a versben épp telefonálnak
talán mert otthon már régen volt telefonunk
de ő fülkéből intézte a hívást
láttam még tantuszos telefont
aztán már 1 majd 2 forintba került a hívás
de szemetelni mindig ingyenes volt


megmutattam neki a verseimet
és egyszer egy sort kijavított
szájból véres szakáll
de bajuszt és szakállt nem növesztettem
még évekig
és szerencsémre azután sem vertek pofán
egyszer iszogatás közben
elárulta nekem hogy mi a költészet
ez itt egy doboz gyufa és kész
és azt mondta hogy milyen szép lesz
majd ha neked is lesz feleséged
és te is fogsz gyerekeket csinálni
de erre majd tucatnyi esztendő múlva
kerül sor két lányom lett és egy fiam


az ő konyhájukban ültünk
hármasban Hervay Gizellával
aki akkor nagyon zaklatott volt
és a mai napig bűntudat gyötör
mert nem tudom hogy ki is mondtam-e
amit gondoltam akkor
remélem megtartottam magamnak
egyszer megígérte hogy majd bemutat
a Napjainkban de napjainkra
megszűnt a Napjaink
évek múlva egy versem megjelent ott
és Tandori mutatott be végül
a Magyar Ifjúságban
nem sokkal első kötetem
az ellentétpárhuzamok megjelenése előtt


nála találkoztam Tóth Bálinttal
és M-mel is akinek a ciklusa volt
de az idős beteg költőhöz
már nem mehettünk el Őrmezőre
laktam később a Korong utcában
egy ideig de akkor már ápoló voltam
az öngyilkos osztályon a toxikológián
ott esett egyetlen találkozásom
és nagy közös cigarettázásom
az aulában a kórházi pizsamát
és köpenyt viselő Pilinszkyvel
nem emlékszem már hogy miről
beszélgettünk csak arra
hogy nagyon jó hangulatú volt


aztán kirúgtak onnan amiért
szidtam a Magyar Népköztársaságot
és én vittem el egyszer hozzájuk
a velem korú Melindát
aki nagyon jó verseket írt
volt egy ilyen sora hogy
kimosták az ölelését belőle
eltűnt nem tudom mi lett vele
remélem ír még verseket
és belőle nem mosták ki
és nem akasztották ki száradni a kötélre


előfordult hogy borozgatás közben
'56-os Kossuth téri élményeit mesélte
a comblövést a dühöt és a rémületet
és jó hogy később prózában meg is írta
amikor első lányunk pár hónapos volt
csináltam montázst a verseiből
nem tudom zokon vette-e
de azt a verset ma is nagyon szeretem
évek múlva én is adhattam és dedikálhattam
neki verseskötetet
és az idén születtek kollázsok a verseiből
utoljára a 86-os buszon találkoztam
vele (és ő most 85 én meg 65)
vele és feleségével Judittal
aki mint mindig akkor is
árasztotta magából a nyugalmat
és sok szép könyvborítót csinált
csak pár megállót utaztunk együtt
jöttek valahonnan és mentek valahová


jövünk valahonnan és megyünk valahová
és bár Tandori verebei eltűntek Európából
remélem a madár azért visszajár
és Struga manó is látható









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Várad, 2023.05.
Feltöltés ideje: 2023-11-28 17:28:22
Utolsó módosítás ideje: 2023-11-28 17:28:22