Széljegyzet

      Szörtyögő, krákogó HÉV suhan,
          rázza lelkem untalan.
              Mellkasomból
      emlékek pattognak szerteszét,
         fájdalom és gyengeség
                 fog el,
              ahogy szemem
          újra szemedbe olvadna
          e guruló darabokon át,
          de oly fagyos most is,
          mint egy örök idő óta.
                   Tán,
       néha könnyebb lenne, hogyha
       hagynám, hogy megtapossanak,
            hogy széthordjanak,
             hogy elfeledjelek,
                s tűnjön el
          csalfa, csacska látomásod.
      Emlékeid azonban lélekdarabok,
            félek, ha elfeledlek,
      úgy velük együtt én is eltűnök,
                nyomtalanul,
                 élettelen.
       Hagyom hát, hogy engem tapossanak,
                 nevessenek,
                 gúnyoljanak,
             mert földön kúszva,
               mint egy bolond
               kapkodom utánad.

(2022. márc.)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-05-01 21:20:05
Utolsó módosítás ideje: 2023-05-08 10:47:37