Veszteség -3


Lobog a tűz, mégis fázol. Jégcsap lett az éjjel.
Csillagtüskék incselkednek a marcona éggel.
Rádolvad, ha hajnalodik a bronzszínű nappal.
Derűs kéket darabokra hangrobbanás szabdal.
Angyalok közt ördögszarvak. Isten biztos alszik.
Felhők fölött heavy metal géppuskákból hangzik.
Halál szárnya Holdat karcol. Ezüstszín a vére.
Rózsaszínű álmot rejt a lövészárok széle.
Most a világ piócaként süketen és némán
reád tapad, belőled fal. Te meg tűröd bénán.
Egyik keze kenyeret ad a másikban puska,
ami eddig égig emelt a pokolnak jussa.
Csiki-csuki ez a játszma. Dominó az élet.
Nem tudod meg ki volt benne veréb, s ki a féreg.
Lobog a tűz, mégis fázol, mögötted a tenger'
csontvázakból emelt hanton trónoló gazember.
Nem nyújt vigaszt a Teremtő. Kezéből a gyeplőt
az új világrend ragadta ki. Nem tűr más igyekvőt.
Lobog a tűz. Ők is fáznak. Egymást dobják tűzre.
Mind bolond, ki azt hiszi, hogy így csak másnak fűt be.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-04-24 10:00:17
Utolsó módosítás ideje: 2023-04-24 10:00:17