Valahol van egy üres szoba,
emlékezetben ott lakom.
Vakrozsda-esőt sír az ég,
végigcsorog az ablakon.
Nagyanyám foszló függönyét
a karnisokra képzelem.
Birsalma fanyar illatát
érzem a régi képeken.
Falakban mocorgó, kis neszek
fülembe fészkelik magukat.
Minden percegést ismerek.
A sarokból valaki rám mutat.
