eszköztelen



és nem akarod látni se hallani
főleg nem belépni egy terembe
arra gondolsz amire régen hogy
„szép ez a piedesztál megbotlottam benne”
hangosan leül benned néma a nyomás
kényelmetlen pedig voltál pisilni előtte
de a hólyagod csak feszít
mintha a múlttal lenne teletöltve
lehet nem történik semmi
hisz vér akkor sem folyt soha
mosolyogsz fel úgysem érhetsz hozzá
épp a másik arcát mutogatja

bárcsak lenne egy magasba érő tollad
azzal az egészet felkarcolnád valahogyan
akkor mindenki látná hogy véres az ég
és te tudnád hogy végre nyoma van






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2023-01-12 14:55:45
Utolsó módosítás ideje: 2023-01-12 14:55:45