Karjaidban, örökre

Karodba bújtam,
Mint belém a vadállat.
S te bárkihez bújsz is,
Hidd el, megtalállak!

Arcodon negédes
Mosoly volt a közöny.
Te csak álmodj kedvesem,
Míg én felöltözöm.

S ha majd ébredsz,
Kihűlt paplana fogad a gúnynak.
Remélem akkor önimádatod
Lángjai kihunynak!

De nem szabadulsz tőlem,
Hisz az első lány vagyok,
Kinek emléke örök,
Mert elhagyott!

Karodba bújtam egyszer,
Mint belém a vadállat.
S te bárkihez bújsz ezentúl,
Hidd el, megtalállak!  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.