Úgysincs fények
Úgysincs fényeket keresünk,
a sötét feketévé szárad fejünk felett,
porban fuldoklik léptünk, és a
kiszáradt tócsák szélén halott sóhajok
körvonalait rajzolja meg a fáradt szél.
Törött szék a remény, haszontalan,
igaz, néha még ráterítjük kopott vágyaink,
mikor a valóság bontja tépőzárait
egy csalódást csepergő alkony után,
de reggel már mezítelen indulunk.
Aszály, hőség, nélkülözés, s megannyi baj,
mind-mind otthonra leltek e délibábon,
mely kastélyok gőg fényét s bőséget láttat,
és a milliónyi kacsintó homokszem
a hazugságtól hunyorogva, lassan lecsukódik.
…………….
Az igazság egy nagyon nehéz zászló,
amit egy ember nem tud lobogtatni,
aki változást akar, annak e zászlórudat
erőn felül, erőn felül kell megragadni,
hogy belekaphasson a változás szele.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-07-08 11:10:37
Utolsó módosítás ideje: 2022-07-08 13:04:57
