acélmezők
a taposóaknák akár a tarack
kiirthatatlanul
minden nap egyre több lapul
várva a gyanútlan lépőket
árnyékot vet rájuk a tankok teknőc teste
s az acélmezőkre terülő
végeláthatatlan hosszúra nyúlt este
beletúr a tájba
de mindhiába takarja a sebeket
felfeslenek újra
hol itt hol ott véres fáklyákat gyújtva
küzdenek a csillagok
vajon tudják-e kié miért nem ragyog
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-06-09 09:54:58
Utolsó módosítás ideje: 2022-06-12 07:55:50
