Ráadásul

Te még nem éltél. Üvegbe léptem.
A homokfalon fészkeltek a fecskék.
Csupa drótbokor volt a fedezékünk,
úgy lőttük egymásra a nádból hegyesre faragott nyilat.
Unokatestvérek. Két nagy indián.
A harmadik még túl kicsi, mindig visít, folyton feltart és lány.
Homlokon találtál, a nyíl a szemem felett húzott el.
Akkor abbahagytuk a játékot.
- Fájt?
- Fájt.
Megpusziltad.
Csuromvér. A házba befordulva ráadásul üvegbe is léptem.
Karolva bevittél.
Unokatestvérek, te meg én.
Aztán te haltál meg egy szélvédőn. Csupa Szilánk.
Majd én. Kicsi Méz.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2022-05-18 23:00:26
Utolsó módosítás ideje: 2022-05-18 23:00:26