kávé cukor nélkül
nem kell csörgőóra
a dolgok résen vannak
rögtön rám ugranak
megy ez
eddig is ment
felhúzom a reluxát
a nap már vérzik
bespiccel az ablakon
nekem most semmi se fáj
csak bizonytalankodok
helyet keresek magamnak
még egy kicsit
a láthatatlan férfi karokon
mindjárt nyolc
cirkálok a konyhában
kiöntöm a kávém
csodálkozom
már ilyen korán láb alatt a múlt
a szemben lévő kertben
egy nő és egy férfi
a kötélről leszedett
száraz lepedőt hajtogatja
ahogy a sarkokat újra és
újra összefogják
mintha táncolnának
egy lépés előre
és csak fél hátra
egyre közelebb érnek
egymáshoz
mikor a nő karjára ölti
a fehér textilt
a férfi átöleli
zavartan felnézek
az én kötelemen
egy elnyűtt zöld póló
fakó virágokkal
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-04-28 15:49:32
Utolsó módosítás ideje: 2022-04-28 15:49:32