az utolsó
a képet vastag por borítja
keret nélkül fekszik az üvegszilánkok között
körötte széklábak töredékei
szekrények tátongó lyukakkal
hiányzó falak
kint a csend majd robbanások hangja
váltogatja egymást
a szétlőtt erkély megmaradt darabján
játékmackó maradványa himbálózik
mint egy akasztott ember
az apokaliptikus zűrzavarból
valahonnan előbotorkál az öreg
s kezébe veszi a portól homályos képet
egy férfi egy nő s két gyerek mosolyog rá
de minél tovább nézi
a kép annál jobban elhomályosul
végül eltűnnek mindnyájan
mint azonosítatlanok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2022-03-14 07:46:01
Utolsó módosítás ideje: 2022-03-14 07:46:01
