Metszõpontjain átlós igazságoknak

Itt járok, ebben a Körben.
Leskelődöm, van-e új
- van-e ajtó -

De a Kör
a Kör nem ereszt

Metszőpontjain az átlós igazságoknak
találkozom Veled
vele
és mindenkivel
aki a Körben oda-vissza jár
–  ajtaját keresve –

Tegnap már azt hittem, megvan az Ajtó
és itt az Út

De nem
a Kör
a Kör nem ereszt
csak újra új, anyagtalan  visszhangtalan  szűk folyosófalak…

Most épp’ a Kör ál-ablakain át bámulok ki a távoli tűzre
- már szinte sóhajtalanul –

De holnap
holnap újra indulok
járom tovább az önmagukon futó Utakat

S metszőpontjain az átlós Igazságoknak
lehajtott fejjel
szemlesütve
találkozunk megint

Te, én, ők
mindannyian

társaim kik vénülve rójuk
a nem változó
nem újuló
ledöngölt vágy-utat – örökkön  védtelen –

Mi tudjuk, hogy létezik ajtó
hiszen
valahogyan csak bekerültünk ide a fényről!

- Emlékezzetek! Emlékezz! Én emlékezem…

Biztos, hogy VAN az az ajtó
egyszer kinyílik nekem tudom –

Mondjátok Társaim
- kik vagytok velem a Körben -
Akarom akkor még?
Akarom?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.