Fiamnak

cigaretta parázs életem
fel-felizzik néha végtelen
lélekfüstbe halva el fájón,
úgy mint ködbe süllyedő tájon
lassan homályba vesző élek

tudom egyszer én is elégek

ám te szikra, a parázs múltja
s jövője lángot gyújtasz újra
- hiszem - e porladó világban,
taposva a járatlan sárban
lesznek majd kik követnek téged

míg lapulnak a gyáva férgek

keresd igazad ne a másét
hidd sajátnak, ha nem megy másképp
kívülálló maradj, de soha
ne légy a gyengékhez mostoha,
jót jelentsen mindig a neved

mit tudtam már átadtam neked

most nézz vissza pár pillanatra
kit magad mögött hagytál arra,
ő te voltál tegnap s előtte
ugye még nem az lett belőle
kit vágytál és rendeltek neked

hát álmodd tovább az életed

álmodj és tudd, hogy mindig lesznek
- köztük én - kik benned úgy hisznek
mint eddig soha semmi másban,
és nekünk fáj ha csalódás van
szemedben, mindig csodát várjál

álmomból te valóra váltál

holnap is maradj magad mása
és ne gondolj megalkuvásra,
ezen örök érvényű szavak
te "a mindenséghez mérd magad"
meghozzák hited ha távol jár

légy mindig több mint tegnap voltál


2004





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.