Hónuk alatt (Reflexvers)
Nincs háború, a béke öl,
a remény ígéretet rág,
és sorvad a lélek, a test,
leszel egy felboncolt világ.
Szike éle álmokba metsz,
csontok alatt vágyak holtan,
a meg nem élt utazások,
vallomások, por a porban.
Öltönyben és úri létben
megválasztott hóhéraink,
hónuk alatt törvénykönyvvel,
sorsunk ássák, a sírjaink.
Lenn a sírban késő minden,
rögök alatt nincs ölelés,
most amíg vagy, tenned kéne,
verset írni, az is kevés.
Mitől úr ő, és te szolga?
A munkádból él fényesen,
palotából koncát szórja,
de mért hagyjuk, hogy így legyen?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-12-06 20:50:41
Utolsó módosítás ideje: 2021-12-06 20:50:41
