(talán)

elköszönt tőlünk a nyár
cefrébe csurrant
az utolsó gyümölcs leve
ínyemhez sem tapad már
hersegő körte  nedve

virágözön tódul a
tátongó temetőkapun át
apám sírját rendezgetem  
kötelességtudó tetteim
nem épp kegyeletteljesek

rokonok érkeznek sorban
anyámról kérdezgetnek
fájdalmai vannak — mondom —
ide sem jut el saját lábán

felvételről nézi a dekorációt
telefonban elégedett a hangja
bár az élőnek nem mindig adta      
meg a köteles jóakaratot

fiatalon hagyott itt minket apám
nem lehet tudni hol
de (talán) anyámra vár






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-11-15 19:34:39
Utolsó módosítás ideje: 2021-11-16 07:44:39