talán

elköszönt a nyár
cefrébe csurrant
az utolsó gyümölcs leve
ínyemhez sem tapad már
hersegő körte  nedve

virágözön tódul a
tátongó temetőkapun át
betoppanok apám sírjához  
kötelességtudó tetteim
nem épp kegyeletteljesek

minden elhunyt valahol vár
pár órán át virágokat
mécseseket rendezgetek
rokonok locsognak sírok felett
anyámról kérdezgetnek

évek óta nézi a felvételeket
sehová nem jut el saját lábán
többnyire elégedett a hangja
ha az élőnek nem is adta
meg a köteles jóakaratot

elköszönt a nyár
apám valahol (talán) anyámra vár







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-11-06 12:08:08
Utolsó módosítás ideje: 2021-11-08 11:13:25