Tűnődve
Itt hagytál nyár.
Öleltél volna inkább,
de kezedben fakanál volt,
mint az édes mostoháknak,
ütöttél volna, de lábadat karoltam,
tarka-virágos szoknyádat markoltam
maszatos kezemmel, mert más menedékem
nem volt, csak a te idegen anyaöled.
A fakanál megállt a levegőben,
'Jól van, na', és löktél az őszbe
öregasszonyszagú krizantémot szedni
az egyre ferdébb sugarú nap alá.
A 'mostmitcsináljak'-omra megvontad a vállad
gonosz mosollyal szemedben:
'Lesz még tél is'.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2021-10-04 15:36:47
Utolsó módosítás ideje: 2021-10-04 15:36:47
