vers vagyok
tömör kockába
rendeződöm
olykor szabálytalan
hullámot öltök
túláradok sok
folyó sodrában
vagy süket rácsok
közé zárom magam
bámulom mélán
az esti eget
holdkiflit harapok
cizellált ezüsttel
nappali fényt
égetek retinámba
éjfélig ne jussak
oktalanságra