Paneltenger
Az erkély katedrálüvege nem szűri
a hullámokat. Forró tincseivel úszik át
dróthálók között a nyár. Tisztán
érezni, amint lassul az élet, a szívverés
feldagad a lomha pitvarok között, a forró
légtömeg megkocogtatja a tüdő bokrait.
Pasztellszíneivel a tenger köt ki egy fali-
képen, a dagály megemeli a szobát és
kilátást ad a mólók körüli párás vizekre.
Kagylóhéjak hevernek a szőnyegpadlón,
az állat, a kivándorló, mindből
már messze jár. Sirályok vijjognak
a fotelben, hangjuk éles szikla,
dobhártyádon gördülő tejfehér kőtömb.
Kopoltyút növesztesz a csendben.
A monitor kékjéből villogó medúzák
úsznak el szemhéjad alatt, míg alámerülve
ellenőrzöd akváriumod ablakait, nehogy
résein át utcára mossa lábad alól
kötődéseidet, vízhatlan hordalékaidat
a paneltenger.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Napút Online, 2020.09.24
Feltöltés ideje: 2021-05-18 13:59:10
Utolsó módosítás ideje: 2021-05-18 13:59:10
