Nagyi

csoszogott és fütyült,
nem is, inkább sziszegett
valami rögtönzött dallamot,
és zihált, mint a szívesek,
ahogy bement a spájzba,
kezében hatalmas fazék,
baboskáposzta, a szaga is hideg,
megreccsent alattam a szék,
tömörfa elvileg,
az asztalon viaszkos vászon,
találkoznak a ragacsos
ételhordó-körök egymáson,
átforralja a rezsón,
tövig a főzőkanál,
új íz fröccsen az otthonkára,
a számban összefut a nyál,

megtaníthatott volna
csülökkel vagy anélkül, böjtösen,
nagypéntekre,
eláll vagy egy hétig,
többre is, dödöllére, másra,
s ha jó anyja lett volna apámnak,
most nem ábránd, hanem emlék lehetne
nála egy réteses vasárnap.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-20 15:06:25
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-20 15:06:25