Ferences


Összesöpörtem
a morzsát. Várok.
Nem jön már erre
az égi madár,
másfele húzza
az ösztön a vándort.
Árvult fák között
egymagam állok.
Adna kezem,
nyújtom előre,
nincs, aki kapja,
nincs, aki kérje.
Ferences gondom
esendő szándék,
temetem arcom,
hogy ki ne látsszék,
fekete csuklyába.
Miféle istennek,
miféle átka?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-04-01 12:51:13
Utolsó módosítás ideje: 2021-04-01 12:51:13