Sóhaj

Van idő, élet megpróbáltatással támad
Feladva mindent , harcba elesvén sápad
Élet örökké, semmittelen szakács odaad
Belső hang, kitudja miért megfogad

Ha hibáztam, ajkad csendes marad
Arcod olykor, morcos tekintetben akad
Cinizmus álarca, lelked végleg elfárad
Megunva létünk, szíved kapuját becsaptad

Jelen jövőd, mely most multad
Érintse ajkam, édes csókjaiddala ajkad
Elékintes szerelem, ha lelkesedés kókad
Mutassa szíved, messze távolítani utad

Elvesztve célt, test fájdalomtól sorvad
Visszanéző tükör, lásd megkinozva magad
Elfogadva szótlan, múltat sosem tagad
Megtanulva leckék, jég vizzé visszaolvad

Hullámzó óceán, vihar hulláma leapad
Elsodrodott part, erős ladik széjjelhasad
Tellő napok, örökké tartó forgószinpad
Eltakaró burok, eljovő időben szétporlad

Jöjjön bárhogyan, létezésünk belém tapad
Megbacsájtó ima, szüntelen zsolozsma fakad
Nincs más, eljövetele gyertyaja meggyullad
Védelmező had, pillantás alatt szerteszalad

Kettőnk története, megpihen s továbbszalad
Folyton figyelve, kezét kulcsolva megfogad
Szikrát táplálva, hevitő fát hozzáad
Félelmet elengeve, minden napját nekiad

Láthasd reményed, felkelés nem rabszolgahad
Hinni eljövetben, kudarc végre visszatámad
Kardnak elé, rosz ellen keresztülhalad
Szerelem irántad, hangod fülembe megmarad





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2021-02-18 16:49:06
Utolsó módosítás ideje: 2021-02-18 16:49:06