Egy barátság margójára

Ha azt írom, jegenye,
mintha azt írnám: vidék.
Ha azt írom, vidék, akkor
a szöcskedomb, mi más?
S ha szöcskedombot írok,
lám zöld színpadára
máris fellép két hős indián,
s eközben a rézbőrű nyár
íjával az égre fellövi a napot.

Úgy olvassák a nyomokat,
mint a bölcsesség könyveit.
Mintha egy isten súgná nekik:
ki az ellenség, ki jó barát.
És együtt, egymás ellen
elkövetik vétkeik legjavát.

Most, annyi év után,
meg kéne váltaniuk a jegyet
gyermekkoruk rezervátumába,
és egy szál virágot kéne
a szöcskedombra vinni,
hiszen az sírdomb is egyben:
földjébe süllyedtek az utolsó idők
megfejtetlenül maradt nyomai.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Rejtett ikonok (Budapest, 2006)
Feltöltés ideje: 2021-01-29 13:16:23
Utolsó módosítás ideje: 2021-01-29 13:16:23