Az első tanúk

Nagy éj, nagy fény, az ókori tesz-vesz
város nem alszik, megszületett,
kinek később ember-tanúi lesznek,
ám első tanúi állat-párát lehelnek.
Ki fia-borja vagy? Ki kölyke-bocsa?
Ki malaca-báránya-gidája-fiókája?
És ez a három egér csak nem búza-országból
húzta idáig ezt a hatalmas szekeret?
És lám, vannak itt ökrök, szöcskék is,
betöretlen vadlovak, hogy hódoljanak
neked, van itt párduc és gödölye és
egyszerre fújja dalát a pacsirta és a fülemüle.
Áldott vagy te a csecsemők között,
és áldott anyád, ki méhében óvott.
És honnan a lepke, ki orrodra száll,
hogy előcsiklandozza első mosolyod?
Mi mind a Bárkáról jövünk hozzád,
csak az a vén bölény jön Altamirából.
Oly szép fölöttünk az éjszakai szivárvány,
mint a miseruha, melyet fényből
szőnek majd a neked születő angyalok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-12-28 11:49:34
Utolsó módosítás ideje: 2020-12-28 11:49:34