Az Admirál'



- Olyan vagyok, mint egy Admirál'
ki hajóra szállt,
s kezébe kapott egy földet.
- Megégették ott, majd megmentették lányát,
most eldöntheti hogyan ítélhet,
e földön lakó kicsinyke népe felett...

- Szívem, ha rájuk néz: mennyire félnek,
kegyelmet kívánna adni...
De mégis, ha lányomra nézek,
mit tudhatnék még őérte kapni?
Hisz sebekben fekszik májusa,
fájdalom ágya, s asszonyom is távoli fény

Ha fele királyságukat kérném el
az is üres, akkor is hasztalan
Kevés, hogy ép legyen!
Fiam is elvittem távoli hazámba,
hogy ott óvják meg Atyai kezek,
S most megint kiált a nép!

Várják, hogyan ítélek:
"Sarcot rá!" "Sarcot rá!" "Kegyelmet!"
Víz nincs mibe kezemet mossam
Száraz a rét, csak rég esett.
Most várjon a nép!
- Az Admirál' vajon miként ítéli meg?

2018. 6. 4.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-07-27 22:23:01
Utolsó módosítás ideje: 2020-07-27 22:23:01