Csecsemő

tészta tavasz, kinyomtattalak
fákra kötött szél, háztetőkön rotyogó
maszkod alatt, ki él még?
nevetsz rajtam, izgek, mintha lenne
valami szemrevalóm

sír valaki?

séta-panasz, felderítelek
zömök régiségek az utcák, bokrok
kilélegzem számolt illataid
hártyanő, hangyavér, orgonasíp
míves levélsusogás

vagy sír valaki?

letegezlek, hadd szokd, álmos
kis bábú vagyok, ide-oda verődöm
az autóablakban, ne nézz
szégyenlős lettem, olyan szálkás
emészthetetlen

alig hallani

fukar jószág a csönd, egyszer szem
voltál, most hanyag és sánta
bicegős, platánfa kéreg tenyereden
élsz még talán, lassú elvonulássá válsz a lélegeztetőgépen

modoros vagyok, túl művi
kinek kell ilyen beavatkozás
sorsszerű kísértet a hullám-rongyos
ragyogásodban

tedd emlékbe el, minden vékába éveim
cincognak, utazásom állomásain
a hangosbemondó recsegi
kedvesem,  te vagy  az a
kukába hajított csecsemő








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-05-09 19:09:47
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-09 19:09:47