Csecsemő
tészta tavasz, kinyomtattalak
fákra kötött szél, háztetőkön rotyogó
maszkod alatt, ki él még?
nevetsz rajtam, izgek, mintha lenne
valami szemrevalóm
sír valaki?
séta-panasz, felderítelek
zömök régiségek az utcák, bokrok
kilélegzem számolt illataid
hártyanő, hangyavér, orgonasíp
míves levélsusogás
vagy sír valaki?
letegezlek, hadd szokd, álmos
kis bábú vagyok, ide-oda verődöm
az autóablakban, ne nézz
szégyenlős lettem, olyan szálkás
emészthetetlen
alig hallani
fukar jószág a csönd, egyszer szem
voltál, most hanyag és sánta
bicegős, platánfa kéreg tenyereden
élsz még talán, lassú elvonulássá válsz a lélegeztetőgépen
modoros vagyok, túl művi
kinek kell ilyen beavatkozás
sorsszerű kísértet a hullám-rongyos
ragyogásodban
tedd emlékbe el, minden vékába éveim
cincognak, utazásom állomásain
a hangosbemondó recsegi
kedvesem, te vagy az a
kukába hajított csecsemő
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-05-09 19:09:47
Utolsó módosítás ideje: 2020-05-09 19:09:47
