Arany appendix
Uram, ön kezdte,
én viszont tegezni sosem fogom,
ha tudná, még a megszólítást is
hányszor próbáltam elkerülni,
nem hogy kérni,
hiszen rászorulni - gondoltam, nem fogok.
Legyen hát ajánlat:
ha fiam meg nem öl,
tisztelem atyámat én is,
nem túrom föl emléktemetőm,
de leölök pár virágot,
ha úgy hozza a megemlékezés,
majd tort ülök,
amire lemészárolnak néhány állatot,
aztán a böfögés, fingás, vérzsír, meg egyéb.
Jól megleszünk mi beszéd nélkül,
van nekünk titkos jelünk
- ha reggel van, kelünk,
estig fáradunk, éjjel lefekszünk -
hernyóként araszolunk,
így körbejárunk,
s lepke sosem leszünk,
mert jel ide vagy oda,
Uram, a lelkünk régen oda.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-04-27 07:35:52
Utolsó módosítás ideje: 2020-04-27 07:35:52
