NÉMA TÓ
Kár, hogy csak az autóból láttalak
egy rövid időre és nem tudtunk szót váltani.
A látvány lehangoló volt,
ahogy feküdtél kérdéseiddel a ködben,
mint aki képtelen medrét elhagyni.
A partra visszahúzott lépcsők,
csónakok hátukon, jégbe dermedt szavak,
a némaság romló díszletei, mind arra utalva,
hogy talán szóba sem állnál senkivel.
Talán hallgatásodból csipegettek
hullámaid alatt a halak,
így értettétek egymást
és időd nem maradt senkire
a partok között kifeszített télen át.
Siófok január 9.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-01-21 22:11:56
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-21 22:11:56
