Se költő, se író, se zene, se regényhős...Türjei Zoltánnak ajánlva

Valamikor író akartam lenni.
De most már annak is örülök,
ha találok egy tollat ami fog.

Színes hegyes ceruzákról nem is álmodva.

Versekről szó sem volt.
Szerelemről is, csak érintőlegesen
és csakis tananyagban.

Költésről, meg pláne nem.

Petőfi, Ady, József Attila
és Társai, minden fontosat
elmondtak előlem.
Sokszor még többet is.

Részemről minden
artikuláció partikuláris
és saját szakállamra
való volt, mert
fenét se érdekelt.

Fene fenét pedig nem ehet! - így szólt az intés.

Ez, azóta sem akar változni.
Egyedül csak nekem fontos, hogy írjak,
s amit magamról írnék, pár embert ha
érdekel. Azoknak meg szerencsésebb
személyesen elmondanom, mi öröm, mi fáj.

Tovább is van.
Mondjam még?

Valamikor zene akartam lenni.
De most már annak is örülök,
ha csend van körülöttem.

"Valamikor zene akartam lenni."
De nem találtam zeneszerzőt,
legalábbis, magamhoz valót.
Maradtam hát simán csak zaj.

Tovább is van.
Mondjam még?

Valamikor regényhős akartam lenni,
de nem volt akkoriban, aki kitaláljon.
Így hát, nem vagyok kitalálva se még.
Magamtól vagyok ilyen lökött.

Ahogy esem, úgy puffanok.
Ahogy eszem, úgy hízok, vagy fogyok.
Ha kergetnek szaladok,
de csak ha nem szégyellem,
vagy, ha hasznos.

Másképpen, csak-csak,
meg-meg megállok,
mert tudom,
hamarabb szabadulok.


Tovább is van.
Mondjam még?









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2020-01-20 20:12:02
Utolsó módosítás ideje: 2020-02-27 16:43:54