csak habzó állóvíz (reflexiók IV.)
mit hittél, kérdik őreim
ha sokáig bámulsz
felhőkbe buszablakokból
visszanéz rád fentről, kiért
kész volnál tovább hasadni is
mert oly kivételesnek
és emelkedettnek lettél részese
hogy egymagadban
el sem bírsz vele
s mondják, miért
akarsz te szállni, satnyult
pihéket sarjadzó csontos vállaid
tán elegendők egy kis verdeséshez
hiába fáradsz, lásd be végre
megmerevedsz majd
kétéltű szavaktól
csípődre hínárkarok
szemedre kagylóhéj
a kékség zöld iszap
csak habzó állóvíz az ég
nahát
ne ringasd magad
szottyos álmaidba
kizuhansz onnan
még idő előtt
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2020-01-18 22:35:12
Utolsó módosítás ideje: 2020-01-18 22:35:12