Magamról

másról mit se tudok,
elképzelés csupán,
ami az emberről képem;

képmutató lennék, más se,
valóságos hivatás,
ahogy a létezőben a sosem

lebeg előttem,
akár a mesében,
ahol a gazda szamarát
járásra bírja -

elé lógatva egy árva répát,
nem ideáját,
de való sárgaságát,

mi van is, meg nem is,
addig, míg meg nem eszi;
nem éri, nem érti, célja van:
ő így az élet
haladó szamara.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-12-28 15:13:59
Utolsó módosítás ideje: 2019-12-28 15:13:59