Hóváró

Már nem a nap, még nem a hold,
a felhők is szanaszéjjel.
Színehagyott ez a város, bézs,
a folyó meg hamuszürkébe megy át.
Köd csimpaszkodik föl a fákra,
mint lajhár, fejjel lóg lefelé.
Más a világ így, mintha
az égen járna a lábunk,
és másként szólna a szánk.
Súrlódik a sín valahol,
villamos csuklik, elnyelte a hangját.
Végre beér a remízbe, vége a napnak.
Töpörödnek a földön a dolgok.
A lelkes állatok összeborulnak,
várnak valami égi csodát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-11-30 17:17:58
Utolsó módosítás ideje: 2019-11-30 17:17:58