Esö halottak napján

Érkezik apám. Sapkája
félrecsúszva. Keze virág.
Óvatlan fordulásomban
csípőmön keze már ott van.

Cipőm csikordul kavicson,
haladok hátra se nézve.
Kapu-szemközt kocsma. Nyílik.
Átjáróházunk a hídig.

A füst vágható, kupakserc,
üvegcsörgés is mérhető.
Ablakból az utcát nézem,
lábakat utca mezében.

Esik. Elállni nem akar.
Buszajtó és kupak sercen.
Mintha már kísértet volna:
maga előtt havat tolva

apám szólít, szomszéd asztal
gyűrött madárijesztője.
Mellé ülök. Beszélgetünk.
Kérek - cechen közös nevünk.

*

Buszra várunk. Elhúzódnak.
Álljuk a kőkemény esőt.
Bőrülésen dülöngélve
markolja combomat, félve.

Hazáig kísérem. Otthon
lefekszik. Az üres házban.
Anyja távol. Kályha lobog.
Kint eső: távoli dobok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Árgus, 1999/6
Kötetben: Itt, a papíron (Budapest, 2001)
Kiadó: Széphalom Könyvmühely