Szeparáció

közös bűnözés ez
létigének lenni mégis
kontár világnézet a felrázott
ég, alján fodor és kék
kettős pólus
nem is a két végén vagyok
nem is a közepén
te sem, a látszat ad
némi képet, hogy mi ez
velünk lapít a szörnyszülött
velünk alszik, megkávézik
rágyújt egy cigarettára
reggel velünk jön
velünk ölelkezik

holnap van
fekszem plafonon
öntik a hajnalt az útra
másik arcomat veszem fel
neked
legyen szebb ruhám
ha levetném

birtokolni akarsz és mégsem
nem zavarsz bele éjszakákba
gyomrod tájékán szorítás
szívtájékon ábra
obszcén szavaim a füledbe
visszhang
nyílnak testek
nyílnak álmok is
húsrózsák

magadra veszel mindig
beléd látom magam
ismétlődő zokogás
a gyászunk
mondd, mennyire fáj
hallgass, kínból
elélvezés közbeni
megvilágosodás
üvölti
szörnyszülötteim
még akarom ezt

tedd ide rám a bilincset
kötözz meg
kipeckelt számba köpöd
új ígéreteid

homokos ágyakon
öntik a hajnalt
megtalált az elveszettség
hol lennék otthon
csupa vér vagyok
nem látszik mégsem
mennyire kidörzsölt engem
a bőröd

öledbe mászok
pók vagyok rajtad
hatalmas jáspis kő
mellkasomon
arcod
a kezed hátamhoz nő
fejemben izzók
dühöngenek

öntik a hajnalt
menni kell hogy hová
merre és minek
nem szükséges
tudni
egyszerre hullik
fog, ég, hús, csont
hullanak kopogva

ösztön lény izzik
gyermek én izzik
a szeparáció teljes
ismétlődik, izzik

húsra vágyik
ösztön lény izzik
kontroll
hullámok

öntik a hajnalt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-09-07 09:42:54
Utolsó módosítás ideje: 2019-09-07 09:42:54