Camus-nek
Ha túljutok mindazon,
ami bekerít,
végez velem a szabadság,
mert min pihenjen szív és szem,
ha nem változó kerítéseken.
Gondolatrések embóliáján túl
egy pánikroham tanít újra:
lélekhez annyi testet
vagy fordítva,
de mindegy,
csak megtapadjon,
hogy van.
A legszelídebb vadász is öl,
nem vagy jobb,
ha elébe futsz,
sebet mutatsz idő előtt.
Megvan a gyógyulás helye-ideje,
ne menj túl gyorsan,
kimelegedsz,
napszúrást kapsz,
ha lassú vagy,
temesd el előbb anyád.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-08-27 09:06:37
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-27 09:06:37
