Anyasors




Úgy tartják az istenhívők gyakran:
vágyott gyermekem nem az enyém.
Az Úr küldött nekem egy kis lelket,
vigyázzam útját amíg élek én.

Vitázhatok e tétellel kitartón,
kicsiny babám gyöngéden fogom,
megmutatom, merre visz a jó út,
ahogy büszkén én azt gondolom.

Rohannak a napok, nő a gyermek,
kinyílik a világra szeme.
Elindul, és más célokat kerget,
könnyeimmel kísérhetem el.

Elhalok, elszáradok, mint vén fa,
gyarló lelkem újra Istené,
találkozunk tán az idő síkján,
test már nem, de lelkünk összeér.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-08-15 16:19:07
Utolsó módosítás ideje: 2019-08-15 16:19:07