pillangó
vörös a haja. az éj tüzel.
lángot oltana férfikéz.
angyalnak álcázva ég üzen:
neki is fáj, ha rád úgy néz.
tincseit tépi. a mell zihál.
őrült e lány vagy isteni?
ölében zöld moha ágya vár.
a csúcsot mindenki ismeri.
ha sejtek falából mag hasad
nem számít szó sem intő jel.
hol papírkoporsó még akad
összeolvadhat csont és fej.
lelke már elszáradt vadvirág.
hajára szórták. kipereg.
elhitte ő mégis örök nyár,
csak márvány mosolya télszelet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-07-23 08:12:26
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-23 08:59:22
