Pataki Lili : Történetünk, történeted (Édesapámnak, őszinte szívvel, köszönet mindenért!)


 
2843 szerző 39285 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
Bara Anna: Apám útja - 2. verzió
Szilasi Katalin: A titok
Bátai Tibor: Hova lett?
Tamási József: másik Magyarország dűlő
Szőke Imre: Achilles orr
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 2 órája
Nagyító 4 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Szőke Imre 5 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Bátai Tibor 5 órája
Ilies Renáta 6 órája
Mátay Melinda Mária 6 órája
DOKK_FAQ 6 órája
Gyors & Gyilkos 11 órája
Tamási József 16 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Egry Artúr 1 napja
Tímea Lantos 2 napja
Serfőző Attila 2 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Bara Anna 3 napja
Albert Zsolt 4 napja
Duma György 5 napja
Horváth Tivadar 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 3 órája
Minimal Planet 3 órája
nélküled 8 órája
Hetedíziglen 8 órája
útinapló 10 órája
Készül az album 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
Janus naplója 2 napja
argumentum 2 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 2 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 3 napja
ELKÉPZELHETŐ 4 napja
Ötvös Németh Edit naplója 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Pataki Lili
Történetünk, történeted (Édesapámnak, őszinte szívvel, köszönet mindenért!)


Reggel álltam a tükör előtt,
csipesszel a kezemben, és
egyesével öltem a szőrszálakat.

Apám szerint gyerekkoromban
nekem volt a legszebb szemöldököm.
Most meg szinte hallom, ahogy darabra

számol minden tépésnél: Egy.
Kislánykorodban sokat nevettél.
Az arcodon nyoma sem volt

erőltetett, torz grimasznak. Kettő.
A tekinteted nyílt volt, fürkésző.
Nem tudtál semmit a világról,

ami bánthatott volna. Három.
Kedves voltál, odaadó. Órákig
törted a barackmagot, csak hogy egy

marékkal adhass nagyapádnak. Négy.
Tiszta voltál, ártatlan, őszinte, vakmerő,
szenvedélyes, betörhetetlen.

Öt. A szerencseszámom.
Öten voltunk a családban. Öt évesen
már megvertél kártyában. Hat.

Tévedhetetlenül tudtad, mi
a jó. És meg is tetted! Nem
lehetett haragudni rád. Hét.

Anyád hét hónapig hordott a
szíve alatt, én meg csak annyit
mondtam, "megint lány lett". Nyolc.

Nyolc éves voltál, amikor
inni kezdtem. Nyolc évig
nem voltam önmagam.

És most újra számol: Egy.
Az első évben még nevettél rajtam,
ahogy estem-keltem, mint egy bohóc.

Kettő. A tekinteted egyre komorabb
lett, vizslató. Mindent tudtál, amit
a világodról tudnod kellett.

Három. A harmadik évben
folyton összetörtem magam,
az autót, és téged is. Négy.

Te őszinte voltál, én csökönyös,
én kiégett, te kezelhetetlen. Családot
hazudtunk mindketten. Öt.

A szerencseszámom. Csak ültem
a temetőben apám sírjánál, és
bőgtem, mint egy gyerek. Hat.

Tévedhetetlennek hittem magamat.
Tudtam, hogy minden rossz.
És nem tudtam nem haragudni rád.

Hét. Anyád hét év után feladta. Én álltam
az újszülött kutyakölykök fölött részegen,
és csak annyit mondtam, "megint lány lett".

Nyolc. Nyolcszor kerültem kórházba,
és te számoltad mindet. Nyolc szoba,
nyolc ágy, nyolcféle gyógyszer.

Nyolc év kellett, hogy felnőj. Nyolc
város, hogy hazatalálj. Nyolc megálló,
hogy a dolgok megforduljanak.

Hét. Hetente egyszer jöttél.
Te, az egyik lányom. Akit sosem
hordtam a szívem alatt.

Hat. Azt mondtad, nincs semmi baj!
Ez egy betegség. Gyógyíthatatlan,
de együtt élhetünk vele.

Öt. A szerencseszámom. Öten
voltunk a családban. Én bőgtem,
te megvertél kártyában.

Négy. Tiszta voltál, ártatlan,
őszinte, vakmerő, szenvedélyes,
betörhetetlen. Három.

Háromszor estem még vissza,
de te kedves voltál, odaadó.
Órákig törted nekem a barackmagot.

Kettő. Ketten ültünk a padon.
Te nem néztél rám, nem fürkésztél,
úgy mosolyogtál, mintha nem bántana.

Egy. Egyszer még nevettél is.
Az arcodon nyoma sem volt
erőltetett, torz grimasznak.

Reggel megálltam a tükör előtt,
borotvával a kezemben. Jólesett ölni
a szőrszálakat. Alatta én voltam,

mögötte téged láttalak, a lányomat.
Szerinted gyerekkoromban nekem volt
a legszebb szemöldököm.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-16 11:18:24
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-16 11:18:24


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-02 23:52   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 23:52   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 23:01   Napló: Bátai Tibor
2025-09-02 22:51   Napló: Minimal Planet
2025-09-02 22:31   NAGYÍTÓ /Burai Katalin:Szegény idők/
2025-09-02 22:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2025-09-02 21:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Csapó Angéla Életkép
2025-09-02 21:36   új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2025-09-02 21:28   új fórumbejegyzés: Szőke Imre
2025-09-02 21:08   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt