Kapcsolat

Kimondhatatlan ma a délután.
Forró madarak csipegetik
a búzaszemű macskakövet.

Táguló ereimben
magányosan keringenek
a vörösbe bódult nappalok.

Kavicságyon nyugszom,
sebzett ködből fakadok.
Létem bére szíven lőtt félelem.

Látóköreim szűkülnek,
mint a Nap a folyosóra
omlott emeleten.

Álmomban háttal ülök,
és hallgatag suhanok
alvó arcod mosolyában.


- Nincs hozzádférésem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-07-15 15:30:51
Utolsó módosítás ideje: 2019-07-16 10:52:52