holt lelkek és az élők

holt lelkek az élőkre már nem várnak,
magukba zárták létezésüket,
mélyre temették volt életüket,
nyugodtan kezet adtak a halálnak

még felvillan néha egy arc valahol,
mire szomorún néz az emlékezet,
aztán a higgadt nyugalom elfelejt,
s temet, a hang is elhal a távolból

a csend ölel, s ha még egy-egy fénysugár
áttör az éjszakán, szemed lehunyod,
már a virradatot nem várod, álmod

sincs, konok monoton módon csak egy szó
mi újra és újra beléd mar, érted,
mert megélted - ÉLET, már nem érzed





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-06-10 12:25:11
Utolsó módosítás ideje: 2019-06-10 12:25:11