Nélkületek



Volt egy otthon nagyon régen,
Álmaimban láttam.
Heten éltünk valamikor
Abban a kis házban.

Kislányként még azt gondoltam,
Nincs is annak párja.
Bármerre is vinne utam,
Mindig hazavárna.

Családomban szeretetben,
Biztonságban éltem.
Míg csak élek együtt leszünk,
Mindig azt reméltem.

Szívem akkor gondtalan volt,
Szép volt minden álmom.
Nem gyötrődtem álmatlanul,
Hosszú éjszakákon.

Nem tudhattam, hogy egy napon
Vendég lesz a bánat.
Ahogy azt sem, hogy évekig
Ott marad majd nálam.

Rájöttem már rég azóta,
Becsaptak az álmok.
Minden amit akkor hittem,
Csalfa délibáb volt.

Heten voltunk ketten vagyunk,
Öten már elmentek.
Nagyon gyorsan egymás után
Mint kiket kergetnek.

Szívük megszűnt rég dobogni.
Nem fájdítják gondok.
Bennem is csak emlék ma már,
Az a régi otthon.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-05-19 19:27:18
Utolsó módosítás ideje: 2019-05-19 19:27:18