Átjáró
két sötét alagút –
mindkettő végén
széles terekből szűrődik a fény.
vegyszerszagú függöny lebben.
a hosszú folyosón fehér
köpenyben kopognak a percek –
szürke arcok hallgatnak,
oldódó kék szemekből a kőre
halvány neonfény cseppen.
először monoton ritmus –
végül halk sípszó –
huszonegy gramm súlya
úszik ebben a jelben –
mézillatú bíborruhában
angyal táncol a teremben.
fátylam már hófehér szövet –
ahol én járok, oda mindenki
csak mezítláb jöhet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-04-20 11:25:19
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-20 11:25:19
