Tavaszi alliterációk

Erdő mélyén kavics-árkot
cserfes csermely csiklandoz,
nyalka nyírfán harkály kopog,
kusza pulzus visszhangoz.

Avar-illat felhő felett
buja bozót burjánzik,
márciusba mártott lelkem
szeszélyesen hullámzik.

Tönkre tarolt tölgyfa-tisztást
pára-pamacs permetez
tavasz tündér tompa tőre
századszor is megsebez.

Ványadt varjú vartyogása
hasít hangos hahóval,
talán tényleg kibékülök
most a bennem lakóval.

Rigócsőrbe csípett csimasz
csendes kínnal csodálkoz,
arcom vászon, sugár-pászma
fest rá pírt a csodákhoz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-04-03 09:44:41
Utolsó módosítás ideje: 2019-04-03 09:44:41