Kiút
egyszerű vegyképletbe szorulsz
tested tudattalan molekulák hálójában
alaktalanná mállik a csönd
dermedten meredek rád
belül sötét üreg
belebújok
felfeszegetett zárójelekből
kinyújtott kézzé változol
lassan felemelkedem
alattam a két dimenzióba szorult lét
foszlott ideák ítélkeznek
mi-lesz-ha rettegés
önzés szennyes pocsolya
menekülés vastag kérge
visszazuhanok
újra felimádkozom magam
hogy elérjelek
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2019-02-25 09:47:49
Utolsó módosítás ideje: 2019-03-24 06:18:10