Ugyanaz vagyok

Rámléptek az évek, látod?
Csinos kis lábnyomot hagytak,
majd elvittek pár huncut álmot
és velejét a vágyaimnak.
Az időből már magamnak szánok többet,
és csak úgy megszokásból
rádmosolygok, látod mától
engem minden gyönyörködtet.
Rég eldőlt már, hogy ki vagyok,
akkor minek keresgessem…
elfogadom, mint ez a lassú
rombolást a testen.
Nem sértődöm, nincs is miért,
épp csak kimentem a divatból,
mind ahogy tejért
szaladok kócos fejjel reggel hatkor.
Félre hát haszontalan kritikák,
én akkor is ugyanaz vagyok,
szerintem csak a világ…
a világ változott nagyot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2019-02-21 19:11:40
Utolsó módosítás ideje: 2019-02-21 19:11:40